A Transzparencia: A transzparencia fogalma a háttér és az alak közötti átmenetet, az átlátszóságot jelenti. Átlátszóságot érzékeltethetünk tónussal, vagy a színek megfelelő használatával. Speciális jellegű vizuális elemek használatával, vagy akár egyszerű vizuális elemek megfelelő elrendezésével mélységérzetet kelthetünk a szemlélőben, ezáltal az agy térbeli képként dolgozza fel a látványt. Viszont ellenkező esetben, mikor síkszerű képet szeretnénk készíteni, akkor el kell kerülnünk a mélységérzetet keltő effektusok alkalmazását, mert akár egyetlen ilyen effektussal is az agy rákényszerül, hogy térbelinek érezze a látványt, és oda a síkszerűség. A távlat, mélységérzet kifejezésének képi kompozíciós eszközei a következők: takarás, perspektivikus csökkenés, ismert tárgyak méretéhez viszonyítás, megfelelő textúra/mintázat hasz-nálata, konvergáló egye-nesek, sűrűségi fokozatok, levegőpers-pektíva, árnyalás, moz-gás sebessége. Nézzük most ezeket egy kicsit részletesebben: Takarás: Ha ugy rajzolunk meg egy képet, hogy a hozzánk közelebb levő tárgyak takarják a tőlünk távolabb elhelyezkedő tárgyakat, akkor olyan érzésünk lesz a látványtól, mintha valóban távolabb lennének. Perspektivikus csökkenésnek nevezük azt amikor: perspektivikusan csökkentjük a tőlünk távolabb levő vizuális elemek méretét, akkor valóban úgy fogjuk érezni, mintha azok az elemek távolabb lennének tőlünk, holott semmi nem változott, csupán kicsit kisebb méretű elemeket helyeztünk el a képen. Ismert tárgyak méretéhez viszonyítás: Ha ugyanazt a tárgyat, vizuális képelemet lerajzoljuk többször, és mindegyik mellé odarajzolunk egy az agyunk számára ismert méretű tárgyat, pl. az egyik mellé egy emberi kezet, a másik mellé egy egész embert, akkor mindjárt másra fog asszociálni az agyunk a képek láttán, azt sugallja, hogy két különböző tárgyat látunk, mert más méretűnek gondoljuk.

Megfelelő textúra/mintázat használata: A sűrűbb mintázatú vagy textúrájú vizuális elem távolabbinak látszik, mint a ritkább sűrűségű. K o n v e r g á l ó e g y e n e s e k : Az egymással v a l ó s á g b a n p á r h u z a m o s egyenesek ha k o n v e r g á l n a k egy-máshoz a képünkön, akkor azokat a pontokat, ahol konvergálnak egy-máshoz, enyészpon-toknak nevezzük, és az így kapott kép mélységérzetet kelt bennünk. Az ilyen képeket osztályozhatjuk madár vagy békaperspektíva néven is, attól függően, hogy ezek az enyészpontok hol helyezkednek el. Ha a kép középső vízszintes tengelye alatt, akkor m a d á r p e r s p e k t í v á r ó l beszélünk, ha a tengely felett, akkor békaperspektíváról. Sűrűségi fokozatok: Ha a távolabbi pontokban az ugyanolyan távolságra elhelyezkedő, egymással párhuzamos egyeneseket egyre sűrűbben rajzoljuk, akkor szintén olyan hatást tudunk elérni, mintha a képnek mélysége lenne. Érdemes a konvergáló egyenesekkel együtt használni ezt a kompozíciós elvet. Levegőperspektíva: A levegő és a pára szórják a fényt, és így csökkentik a távolabbi tárgyak kontrasztosságát, azaz a távolabbi tárgyak elmosódottabbaknak látszanak. Ha a képünkön a távolabbi tárgyakat elmosódottabban ábrázoljuk, ezt a hatást érjük el vele. Árnyalás: Az emberi tudatban erős, hogy a fény fentről jön, ezért ha a tárgyak felső részét világosabbnak ábrázoljuk, úgy fog érződni, mintha az lenne felül. Ha ezt a képet utána megfordítjuk, akkor az eredeti forma negatívját láthatjuk, hiszen a világosabb részeket akkor is fenti részeknek gondoljuk. Mozgás sebessége: A gyorsabban mozgó alak közelebbinek tűnik, mint a lassabban mozgó.