Művészeti alapok

A művészetről néhány szó. Gy akran felmerül, hogy lehetetlen meghatározni, mi számít művészetnek, mert az ennek eldöntésére használható szempontok szubjektívek. A művészet kortalan célja minden esetben az önkifejezés kell, hogy legyen és nem a manipuláció. A művészet nem más, mint önkifejező eszköz, mely katartikus élményt nyújt. A művészet fogalmát (görög tekhné és technika, latin ars) az ókorban csak az alkotó tevékenység e tágabb értelmében használták, még egyes tudományokat is beleértve, mint a logika és a grammatika. A középkorban és korai újkorban más tudományokat is ide soroltak, amelyeket a közönséges művészetekkel szemben „szabad művészeteknek” neveztek. A művészet vonzza az emberi érzelmeket. Esztétikai és morális érzéseket ébreszt és ezen érzések közlésének útján keresztül válik értelmezhetővé. A művész kifejezi magát, a közönség pedig érzületeket él át, persze ezt nem muszáj tudatosan tenniük. A művészet felderíti az emberi érzéseket és utakat nyit annak vonzalmához, és az a jó művészet, amelyik valami újat és eredetit hoz ezek valamelyikében. A művészet egyetemesnek tűnik az emberiség történetében. Nincsenek emberek, akik ne vettek volna részt benne valamilyen formában és a gyermeki művészet is gyakorolható már egy éves kortól. A kreativitás az emberi létezés elválaszthatatlan része.

Leonardo Di ser Piero da Vinci A Vinci melletti Anchianóban született Toszkánában. Egy nótárius, Ser Piero da Vinci, és egy parasztlány, Caterina törvénytelen gyermekeként látott napvilágot. Mai értelemben véve nem volt vezetékneve, a Da Vinci „Vinciből való”-t jelent. Születésekor teljes neve Leonardo di ser Piero Da Vinci volt, ami azt jelenti, hogy „Leonardo, ser Piero fia Vinciből”. Széles körben az egyik legnagyobb festőnek tartják, és egyes vélemények szerint akár ő is lehetett minden idők legműveltebb embere. K érdéses lehet az olvasó számára, miért épp Leonardo-val kezdtem a pasztell történeti bemutatását. Leonardo előtt, nem volt művész, akiről biztosan állíthatnák, hogy használta a pasztellt teljes egész képalkotásra. „ A fénynek és árnyéknak, vonalak vagy határok nélkül kell összeolvadni, füstszerűen" - írta Leonardo egyik fennmaradt írásában. Kétségtelen, hogy ez a technika több képére is jellemző (Sziklás Madonna, Keresztelő Szent János, Angyali Üdvözlet, Bacchus és Szent Anna, A Szűz a Gyermekkel). A két technika mely tőle származik: - A chiaroscuro: A formákat a fény és az árnyék ellentétével létrehozó eljárás.