M indannyiunknak, akik vonzalmat érzünk a pasztell iránt, át kellene tanulmányoznunk Rosalba Carriera, Quentin de la Tour és a kortársaik közé tartozó Jean Baptiste Perronneau életművét. Ezek a mesterek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a pasztellfestés olyan technika, amely megfelel a jó festő kívánalmainak. E rről a korról szólva lehetetlen megfeledkeznünk Rubens nagy csodálójáról, Jean Antoine Watteau-ról (1684-1721), a fétes galantes (gáláns ünnepségek) festőjéről. Nagyszámú festménye és vörös krétával készült, meglepően modern rajzai különös hangulatot árasztanak, kifejezve az élet örömeinek tünékenysége miatti melankóliát. Watteau kortársai közé tartozott Francois Boucher és Jean Honoré Fragonard is: mindnyájan nagyszerű munkák sokaságát hagyták ránk, tanúságot téve egy olyan korról, melyben a fényűzés és díszítés mérhetetlenül fontos volt. A XVIII. században de la Tour volt a leghíresebb francia pasztellfestő, ő aknázta ki leginkább e médium technikai lehetőségeit. Az általa készített pasztellek legjobb gyűjteménye Saint Quentinben található: itt született és itt is halt meg, élete nagy részét azonban Párizsban töltötte. Akik pasztellfestészetet tanulnak, Saint Quentinben de la Tour számos tanulmányát és vázlatát is megtekinthetik, melyek közül némelyik tanulságosabb, mint a befejezett portrék.